Szeretettel köszöntelek a Mukli Ágnes versei közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Mukli Ágnes versei vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Mukli Ágnes versei közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Mukli Ágnes versei vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Mukli Ágnes versei közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Mukli Ágnes versei vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Mukli Ágnes versei közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Mukli Ágnes versei vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Kérjük, add meg, hány másodpercenként változzanak a képek
|
Másképpen
anyuka emlékére
Ugyanúgy
előbukkant a nap
a töltés mögül, mint máskor.
A szomszéd fázósan sietett az úton,
a madarak kiáltoztak az elmúlásról.
Futólépésben járt az ősz,
ugyanúgy, mint máskor.
Ugyanúgy forrt a tej a konyhában,
száradtak a mosott ruhák a padláson.
Ugyanúgy folyt a víz a csapból,
a szappan ugyanúgy mosta
tisztára kezem, mint akkor:
mikor még erős tested élni akart!
De mégis, erőtlenül süt ma a nap,
s mintha gyászdalt lengedezne az őszi szél,
a verejtékező halálvágy
a nemlét kegyeletével kísért.
Az este meghaltál - vonít a csend…
Az üres ágyadon kihűlt a testmeleg
- az éjjeliszekrény sántán zörög utánad.
Súlytalan lelked már messze jár valahol,
félúton az ég és föld között szárnyal…
Megrabolt engem a halál!
Már nem, vagy csak voltál,
a minden, ami volt, csak létezett.
Múlt időt írt a rácsos útvesztőben,
az esendőn elfogyott életed.
2010. október 07 (csütörtök)
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!