Szeretettel köszöntelek a Mukli Ágnes versei közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Mukli Ágnes versei vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Mukli Ágnes versei közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Mukli Ágnes versei vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Mukli Ágnes versei közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Mukli Ágnes versei vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Mukli Ágnes versei közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Mukli Ágnes versei vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Kérjük, add meg, hány másodpercenként változzanak a képek
|
Szomorúság....
Keresgélem a régi lakáskulcsot,
jó lenne végre otthon lenni újra!
De hol az az otthon, hol a lakásom?
Már semmi nyoma, se híre, se hamva.
Van egy ház, de másé, ahol most élek,
ahova kényszerít sajnos a szükség,
otthonnak hazudom, és csak remélem,
elmúlik egyszer e keserűség.
Minden idegen itt, amibe botlom,
mint árnyékom követ a kóbor bánat,
ez az a ház most, mit úgy hívok otthon,
hol álmatlan töltöm az éjszakákat.
Bennem a hit, a remény rég összedőlt,
puszta romhalmazon jár, motoz a szél,
nem ámít, nem ringat mesével a föld,
csak a vágyam az, mely otthonról mesél.
Be kellett látnom, már minden elveszett,
a múltak megült, vasbeton lapok,
bánat szitál a szívre permetet,
csendet hasogat, mint az üstdobok.
Mindent elvesztettem, mi volt birtokom,
régi életem fagyosan, fehéren,
néz vissza rám, ha visszaálmodom,
- a sorsom kulcsa az Isten kezében. -
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!