Léda aranyszobra kilenc év után semmivé válik, mégis a Léda- versek az új szerelmi kifejezés termékei. A szexuális téma a századelején tabu volt. De a korábbi még szerelmes Ady-t is romantikus felfogás jellemzi, távolról vágyódóbb.
Léda tudta ezt „csak két hónapra utazzon el, nagyon fog szeretni megint” mondogatta, Ady így írja meg versében:
„hóhérok az eleven vágyak
Átok a legszebb jelen is:
Elhagylak, mert kívánlak”

Tény a látványos szerelemben, és a MEGAKARLAK TARTANI TÉGED-ben nem jön egykettőre létre a szakítás, de melyik asszony bírja el az alábbi sorokat, és Léda még ezt is elbírta, végül is hiába.
„Milyen régen és titkosan így volt már:
Sorsod szépíteni hányszor adatott
Ámító kegyből, szépek szépiért
Forrott és küldött ékes Léda-zsoltár.
Sohase kaptam, el hát sohase vettem:
Átadtam néked szépen ál-hitét
Csókoknak, kik mással csattantanak
S szerelmeket, kiket mással szerettem:
És megköszönök ma annyi ölelést,
Ám köszönök annyi volt- Lédát,
Amennyi férfi megköszönni tud,
Mikor egy unott, régi csókon lép át.”

Az üzenet minden, csak nem felemelő. Ady már nem szerelmes és porig alázza, beszennyezi szerelmük múltját, és végezetül miután minden kést megforgatott, még azt is kívánja férfi önzéssel: emlék megmaradjon!
Ady könyörtelenül szakított! Mindennek ellenére Léda alakja ma is izgatja a kíváncsiságot, milyen lélek volt?! Margita, Mylitta, Csinszka és mások más-más izgalmú skálát jelentettek a nőket szerető férfiaknak. Ady talál „szépséges és rontó” asszonyt is, Zsukát, aki intellektuális társa lehetne az immár megroncsolt szervezetű, rozzant egészségű költőnek, de a szerelem csonka marad, és verse már a félig baráthoz szól a VÁNDOR, TÉLI HOLD
„Én őriztelek s őriztél-e engem,
két jobb embernek őrizted-e sorsát.”