ADY ENDRE

-Ki látott engem ?




Ady korában.

1877 november 22-én született.
Már százharminc esztendeje ennek, és a világ azóta nagyot változott.
A kapitalizmus világrendszerének szétdaraboltsága, proletárforradalmak
és világháborúkkal terhes század. Gyarmati népek felszabadulása,
és a tudomány és technika nagyarányú fejlődése amit naponta észlelünk
a tömegkommunikáció folytán is. Ady születésekor hazánk az Osztrák-
Magyar Monarchia része, uralkodó I. Ferenc József császár, utasításai
értelmében működő Tisza Kálmán a miniszterelnök. Még nagy magyarjaink
éltek, hősök, pl. 1848-ból, Kossuth Lajos, Táncsics Mihály, Jókai Mór,
Arany János és mások.


A századnak első évtizedeiben konzervatív művelődési politikai és
epigonizmusba süllyedt irodalmi közvélemény a jellemző. Ady életében
is szokás volt elválasztani / politikumból is / forradalmiságától, és művészi
zsenijétől, külön-külön értékelve, és adagolva. Ma már ez nem így van a
jelenlegi Magyarországon. Az utókornak is komoly monográfiák jelentek
meg tájékoztatóul / Hatvany, Révész, Varga, Király, stb. /


Olvasói önmagam

Hatalmas és roppant / szép! / feladat volna Ady egész művét újra felmérni,
de e kis dolgozatnak még irodalomtörténészi behetárolása sem célja, csupán
Ady szeretete félénken, feloldottan az ő gátlást is okozó harsonájától.

Stílusát, akár a prózait is / külön élvezet majszolgatni novellát, cikket /
Melyeknek könnyebb futamuk van sokszor mint a súlyosan kezelt verseknek,
és a véres önigaznak. A próza lendületén, ami olykor szívesen pletykázik,
ironizál és dörgedelmez közvetlenséggel, átüt a költészet, az adys-költészet
kigyúltsága, sistergése, az egész ember valójának bonyolultsága, nézése-
látása a világ elé dobódik, / kesztyűvel vagy kesztyű nélkül mindegy /.