Ady alkata harcot kíván, szuggerált, nyugtalanított és boncolt /vesézett /, ma fenségét
érzem az embernek. Fenségét annak is, aki mindent kimondott, mert őszintesége
betegsége is volt.
Az Ady-vers erős ütőerejű elsősorban, nem esztétizált, hanem szépséget teremt akár
félsóhajjal is, egzaltáltan, jelzői asszociációk.
Legyen a SZENT MARGIT LEGENDÁJA nyitó vers a megismerésre. Ady itt tökéletes formát talált a balladisztikus mondanivalójú szecessziós versnek. A vers finomívű szerkezete,
Hatvani Lajos méltán magasztalta, talán ekkor írhatta Ady egy levelében „nagyon bókolt a
fiú”. A vers éppen csak sejteti Ady vérzúgását, faunságát,- a vers ellentétes csipkefátyol –
forma, zárt, szigorúak a verssorok / a, b, a, b, /, csak az utolsó előtti versszak első sora üt el:
„ Már régen várt, s megbénült a szíve „ – ez poén is, a vers lényege. Ady álom és emberlátó
szívverése is. Csendes környezeti Ady női hősét:
„ És jézusnak áldozzák Margitot,
ki ott halt meg a Nyulak Szigetén.”

Ady verslábait, ütemeit különösebb műveltség nélkül is öröm bogozgatni. Tartja a formákat
/ gyakori jambusok / de kifut, rugdalózik, feszít bennük, vagy kinyújtózkodva gördülékenyen
ömlik a mondanivalója. Skálája valamennyi áramlatot érinti, a szabadverstől visszakanyarodik
a régiesebb hanghoz és fordítva. Az Ady-vers zöngéit felfogja a fül, a göröngyök is fél pillanatig / egy-egy kínrímhez ragaszkodik / megakasztanak, aztán a vers erővel, áradattal visz tovább. / pl. A NAGY ÁLOM- BAN. /
„Megálljatok, kínok, sebek,
Ne siessetek
Meghalok én szépen szabállyal,
De beszédem van a halállal.”

Akarom tudni mit hozott
A szent átkozott?
Mint gyermekségem idejében,
Elalszom-e, nyugodtan, szépen!”

A fiatal Ady itt világfájdalmasan affektál, de a későbbi lázáros fájdalom és súlyos neuraszténia előrevetülése ez. Ez is hozzátartozik Ady-hoz. Tudta melyek a nagy
Versei: ösztönösen is érezte. Ezeket később Bölöni György is AZ IGAZI ADY
Című könyvében említi.