Szeretettel köszöntelek a Mukli Ágnes versei közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Mukli Ágnes versei vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Mukli Ágnes versei közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Mukli Ágnes versei vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Mukli Ágnes versei közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Mukli Ágnes versei vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Mukli Ágnes versei közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Mukli Ágnes versei vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Kérjük, add meg, hány másodpercenként változzanak a képek
|
MINEK
Örvénysorsod merre visz engem
Elbukol ha jön az ár, minek
Hogy újra itt vagy velem
Hittünk lombos szavainknak
Vitt előre a kiszabadult világ
Idő sem volt, csak ámulás
Mikor jött a szerelem, csak érzék: feloldás,
Kör a hegytetőn, újraszülető gyermek öröm
Megfogott zihált lélegzet a kőlépcsőkön
Csak megtorpanó rianás az egész
Bokrok recsegtek, padtámlákon
Ütünk, szabadösztönnel magunkat
Figyelve, a csók zsibbadását
Akasztott ajkunkra, a világ
Fekete ólomornamensek között
Ragyogott, széthullt a kavargó áldomás
Nem, tudni, hova lett temploma
A vajúdó reménynek, az idő lepergett
A gyors mozivásznon, nem maradt más
Mint hangod figyelmetlen, mozdulatod könnyed
*
Az egykori tudósnak halálába
Került kimondani, hogy a föld forog
Ma senki sem hal meg azért sem
Hogy életében mindig hazudott.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!